Szőke Anna - Costa del Sol
- Mióta vagy Spanyolországban?
- 2014 novemberében érkeztünk. A fiam, Boldizsár, alig több mint egy éves volt, és tudtuk, hogy szeretnénk testvért. Ezért úgy döntöttünk Péterrel, a férjemmel, hogy ha már úgyis pár évig szülési szabadságon leszek, akkor mindegy, hogy hol. Próbáljuk meg külföldön! Péter talált állást annyi fizetésért, amennyiből már meg lehet élni, így belevágtunk. Azóta itt vagyunk. Meg akartuk próbálni magunkat külföldön. Én már egy évet töltöttem külföldön egyetem után, de Péter még nem. Pályázott több országba, de nem volt túl komoly a szándéka. Végül kibökte, hogy Spanyolországba szeretne jönni, máshová nem. Spanyol tanfolyamon ismerkedtünk meg, úgyhogy beleillett a történetünkbe.
- Miért a Costa del Solra esett a választás?
- Először Barcelona mellett éltünk, Katalóniában majdnem 2 évet, egy kisvárosban a Costa Braván, mert onnan jött leghamarabb válasz. Az a cég elkezdett csőd közeli állapotot mutatni, úgyhogy azt találtuk ki, hogy Gibraltár mellett keres munkát, és az ottani fizetéssel Spanyolországban milyen jól meg fogunk élni. Az a cég nem volt a legjobb, ez hamar kiderült. Nem érezte jól magát. Egy volt kollégája hívta át Malagába, így arrébb jöttünk 100 kilóméterrel, de itt maradtunk Andalúziában, a Costa del Solon.
- Itthon érzitek magatokat?
- Nagyon kellemes életünk van, szuper a környezet a gyerekek számára, és most már hatodik éve vagyunk itt. Közép-hosszú távon is ide tervezünk, most fogunk házat vásárolni.
- Boldizsár után jött még három gyermek.
- Igen, mindenhol, ahol laktunk, jött egy, Matyi Katalóniában született, Füli Gibraltár mellett, Klári pedig itt, Malaga mellett. Úgyhogy máshova nem is szeretnék költözni, ekkora család pont jó.
- Milyen nagycsaládos anyukának lenni?
- Péter informatikus mérnök, nagy tapasztalattal, szenior, jó szakember. Én előtte IT toborzásban dolgoztam, láttam, hogy az ő profilja évek óta a legkeresettebb. Ezért talált mindig gyorsan állást, méghozzá olyat, amiből ennyien megélünk. Ha nekem is dolgoznom kellene, akkor nem hiszem, hogy fenntartható lenne a család. Három gyereket terveztünk, már az sem volna kivitelezhető a két keresős modellel. Egy pár éven belül persze újra szeretnék dolgozni, hogy valamennyit én is tehessek a kasszábba, de addig még van pár év. Ez fontos, nagy könnyebbség, hogy tudok kizárólag a gyerekekkel foglalkozni.
- Milyen egy átlagos napod?
- Péter most itthonról dolgozik, úgyhogy a gyerekeket ő hozza-viszi. Én pedig csinálom a napi teendőket: háztartási munka, intézni valók, szoktam találkozni ismerősökkel is, mert Klárit, aki 5 hónapos, még lehet vinni. A délelőttök egyszerűbbek. Szoktam néha itthon tornázni. Ezekkel elmegy az idő. Kezdetben sok időt igényel egy pici baba, úgyhogy a nap nagy részét Klári viszi el.
Egykor elmegyek Füliért a bölcsibe, kettőre megy Péter a nagyokért, utána együtt ebédelünk. A nagy kivételével mindenki alszik még délután, Bódi addig lefoglalja magát. Ötkor van a szieszta vége, utána uzsonna, majd séta. Március óta nincs játszótér, le van zárva. Velünk szemben van egy játszótér meg focipálya, ahol nagyon jól el lehetett tölteni a délutánt. Most kevesebbet vannak kint, mert hamarabb megunják. Utána vacsora, fürdés, alvás.
Péter nagyon sokat segít, ő intézi a bevásárlást, hozza-viszi a gyerekeket. Boldi kosárlabdára jár, őt is Péter viszi. Előtte én hordtam őket mindenhova, de az fizikailag nagyon fárasztó volt, most sokkal jobb.
Emellett segít nekünk egy takarítónő, és bébiszitter is. Nagyon jó, hogy a szabadidőt, hogy nem a takarításra kell fordítanom. Ezek tipikusan olyan dolgok, amiket, ha van nagyi, akkor könnyebb megoldani. Nálunk ez a megoldás a távolság miatt nem jöhet szóba.
- Hogy jött ötlet, hogy elindítsad a Madách Costa del Solt?
- Amikor még Barcelona mellett éltünk, ott volt az Aranyalma-kör, ami az ottani családok informális köre. Egyrészt 100 km-re laktunk, meg nem is voltam ott sokáig, úgyhogy nem tudtam olyan aktív lenni. Amikor megérkeztünk ide, láttam, hogy nincs szervezett közösség. Akinek van kávézója vagy étterme, az néha szervez közös sörözést, ez nagyon jó. De emellett volt egy űr, hogy szervezett közösségi programok is legyenek. Ez tipikusan egyesületi feladat, úgyhogy egyesületben gondolkoztam. A Madáchot már régebbről ismertem. Csináltunk pár programot, borkóstolót, pikniket. Nem szerettem volna külön egyesületet létrehozni. Így indult el a Madách Costa del Sol.
- Milyen az ottani közösség?
- Van egy 150 km-es sáv a tengerparton, ahol a hivatalos statisztika szerint több mint ezer magyar él. Szerintem többen, másfélezren vannak, mert nem mindenki jelentkezik be.
Sokan a vendéglátásból, turizmusból élnek, sok szolgáltató van: fodrász, körmös, hasonló.
Malagától Gibraltárig jellemzően külföldiek élnek. Ez igazi multikulti rész, nem tipikus spanyol.
- Akik ott élnek, azok, mint ti, magyar párok?
- Igen, sokan vannak, de és a vegyes párok között pedig gyakori, ahol a férj nem spanyol, hanem két külföldiként élnek itt. Persze van magyar-spanyol pár is, de nem ez a jellemző.
Mi Malaga másik oldalán élünk, ahol már inkább csak spanyolok élnek és ők járnak ide nyaralni. Érdekes, hogy Malaga milyen határozott választóvonal.
A magyarok közül sokan jönnek-mennek, 2-3 évre maradnak itt. Fiatalon beállnak a vendéglátásba vagy a strandon dolgozni, de nem ez az életcéljuk. Mást nagyon nem lehet tenni: turizmus, ingatlanozás, vendéglátás és kapcsolódó szolgáltatások. Azt viszont lehet csinálni a „külföldi” oldalon, itt, a „spanyol” oldalon nem annyira. Itt spanyol fodrászhoz meg körmöshöz mennek. A külföldi viszont lehet, hogy még szívesebben is megy külföldihez, mert az lehet, hogy más stílusban vágja a hajat.
Az egyesülethez, akik beléptek, jártak a magyar foglalkozásra is. 17 család volt, most személyes programok nincsenek, csak online foglalkozások. A 2019-es Mikulás bulira viszont még többen jöttek el: volt 60 gyerek, 30-35 család. Kevésbé alakult ki még program a nem családosok részére. A családosok a leginkább nyitottak arra, hogy összejárjanak, magyar közegben legyenek.
- Mik az új céljaid?
- Nagyon sok tervem van, és mielőtt megtudtam, hogy újra terhes vagyok és mielőtt beütött a vírus, még több tervem volt.
3 projektem van, amin próbálok dolgozni: az egyik a Madách, ezt szeretném folytatni. A másik pedig saját magamnak munkát találni. Vagy visszamegyek HR-esnek, itt Malagán sok IT cég van, ami az én szakterületem. Beszélek németül, angolul és spanyolul a magyar mellett, ezekre lehet támaszkodni. Vagy pedig indítok egy saját, turisztikai vállalkozást.
- A harmadik projekt, hogy Magyarországra tábort szoktam szervezni, már 3 alkalommal volt, kifejezetten külföldön élő magyar gyerekek számára. 14-15 országból jöttek minden évben. Nagyon erős programja van, a magyar kultúra egy-egy szeletét mutatjuk be testközelből. Van egy lány, aki kifejezetten külföldön élő magyar gyerekeknek tart történelemoktatást. Nyulász Péter, a Helka-trilógia szerzője is tartott már foglalkozást, van képzőművészet, természetismeret, megyünk túrázni, mert ezek a gyerekek nem ismerik az otthoni állatfajokat. Elmentünk, például madárgyűrűzésre. Van sport is: eveztünk, nyilaztunk.
- Melyik korosztálynak szól ez a tábor?
- Legjobban az általános iskolások élvezik. 7-14 év között hirdettük meg. Ezért tavaly akartam indítani a kiskamaszokra szabott programot. Velük már más dolgokról is lehet beszélgetni. Ráadásul, az első táborozók között már vannak olyan nagyok, akik belenőttek.