Szöllősi Emese - Zaragoza

Szöllősi Emese spanyol tanár, Zaragozában. Itt találta meg a párját, alapított családot és később a gyermekei számára a magyar közeget biztosítva, két másik sorstársával együtt a Pannónia Egyesületet is. A Magyarok Kenyere kezdeményezésben ő képviselte a Madách Egyesületet, ez adta az alkalmat, hogy közelebbről megismerjük.

–         Hogy kerültél Spanyolországba?

–         Spanyol és portugál szakos bölcsész hallgató voltam ELTÉN és 2000-ben kaptam egy féléves Erasmus ösztöndíjat a zaragozai egyetemre. Itt ismertem meg a férjemet, Fernandót, akivel 2001 nyarán össze is házasodtunk. Majd egy évre rá megszületett első gyermekünk, Attila.

–         Milyen volt az érkezés, a beilleszkedés?

–         Több fázison megy az ember keresztül. Utólag megtudtam, hogy ez a folyamat le is van írva, mint az interkulturális kapcsolatok egyik aspektusa.

A kezdeti rövid eufórikus szakasz után egy hosszabb és elég nehéz időszak következett. Fiatal anyukaként, család közelségének hiányában kimerítő volt. A spanyol szokásokat megélni és alkalmazkodni hozzájuk, melyeket spanyol bölcsészként ismerni véltem, a valóságban jónéhány családi konfliktust generált. A legnehezebben mégis azt viseltem, hogy hosszú ideig nem találtam olyan munkát, ami a családi élettel összeegyeztethető. A spanyol munkabeosztás és a feltételek nem igazán veszik figyelembe ezt az igényt. Ma már szerencsére ezt az akadályt is leküzdöttem és a szakmámban tudok dolgozni, amit nagyon szeretek. Spanyol nyelv és irodalmat, illetve angolt tanítok egy helyi középiskolában.

–         Mit javasolsz azoknak, akik most költöznének ki Spanyolországba?

–         Mindenek előtt, hogy ez egy nagy döntés és az én tapasztalatom alapján egy teljes újrakezdés minden szempontból: családi, társadalmi, munkahelyi, nyelvi…. Én személy szerint ebben a pillanatban nem költöznék más országba. Spanyolországban kiemelném, hogy a nyelv magasszintű ismerete fontos. Úgy gondolom, hogy más európai országban jobban elboldogulsz ha csak angolul beszélsz, de a helyi nyelvet nem. Spanyolországban nagyon megnehezíti az életet, ha nem beszéled jól a nyelvüket.

–         Nyáron reszt vettél az ünnepélyes búzaösszeöntésen. Kérlek, mesélj róla.

–         A Búzaösszeöntés a Magyar Gazdák Országos Szövetség (Magosz) és a Nemzeti Agrárkamara (NAK) kezdeményezése, a Magyarok Kenyere - 15 millió búzaszem program része. Ennek keretén belül augusztus 20, vagyis Szent István és az Új kenyér ünnepe adott rá apropót. Idén második alkalommal rendezték meg.

Célja a magyarság összetartozásának mélyítése. A neve is ezt tükrözi, hiszen a 15 millió búzaszem a Kárpát-medencében és a világszerte élő 15 millió magyart jelképezi. A magyar gazdák búzatermésükből adományt küldenek a programnak, amely a határon innen és túl működő, rászorulókat támogató szervezeteknek, árvaházaknak eljuttatja a megőrölt búzát, hogy abból kenyeret tudjanak sütni.

Októberben volt az Adományünnep, amikor a már említett búzából juttatnak el magyar szervezetekhez a világ minden tájára és mindenki megsüti a saját kenyerét az összetartozás jegyében, amit jelképesen felajánl adományként.

–         Hogy érkezett a felkérés?

–         A Madách Egyesületen keresztül, melynek a zaragozai magyarok Pannónia Egyesülete 2017-től tagja. Mivel a búzaösszeöntés dátumában éppen Magyarországon tartózkodtam, mert Magyarországon nyaraltunk, sikerült részt venni az eseményen, Rédli Annamária (a madridi Madách Egyesület tanára) és Gergely Csilla (a Pannónia Egyesület társalapítója) társaságában.

–         Hogy kell elképzelni egy ilyen eseményt?

–         A helyszín Ópusztaszer volt, a Történelmi Emlékpark. A hely különlegessége többek között az, hogy a történelmi Magyarország földrajzi középpontján van. Gyönyörű a történelmi emlékek sokasága, a Feszty-körkép és a skanzen. Már maga a helyszín nagyon kellemessé tette a napunkat. Az adományozó szervezetek köszöntői után néptánc és népzenei előadás következett. A záróesemény pedig maga a búzaösszeöntés volt, ahol az adományozók után a kanadai és argentin diaszpóra képviselőivel együtt öntöttük hozzá búzaszemeinket a közös dézsába.

–         Milyen volt az egyesületi élet a karantén alatt?

–         2020-ban a karantén alatt, két online összejövetelt szerveztünk Zoom-on. Locsolóversekkel és online játékokkal készültünk rá. A fogadtatása jó volt, de nem helyettesítette a személyes találkozókat. Ennek a tapasztalata alapján úgy döntöttünk, hogy megvárjuk, amíg ismét, ha szabadtéren is, de személyesen lehet találkozni.

Az összejöveteleink egy közös délután eltöltéséről szólnak, miközben tartunk magyarórát és foglalkozást, együtt játszunk. Közösen készítjük a szendvicseket, beszélgetünk…. Ezt a képernyő nem tudja pótolni.

–         Hogy tervezitek újra a zaragozai magyar összejöveteleket?

A gyakoriság megmarad, havonta egyszer, azonban  a helyszínt és a formátumot újra kellett gondolni. Mi ugyanis egy önkormányzati zeneiskola épületében szoktuk megtartani a találkozókat,  de mostantól ezt vegyesen fogjuk külső helyszínekkel használni. Novemberre újra össze tudtunk jönni, utána ismét kényszerszünet jött. Most májusban visszakaptuk a zeneiskolában a helyet. Már nagyon várjuk, hogy újra személyesen találkozhassunk!